IMG_20140709_162427

Mi dúlák, vagyis szülés körüli segítők, arra vagyunk elszánva és kiképezve, hogy folyamatos fizikai (de nem egészségügyi), érzelmi és információs támogatást nyújtsunk a szülés körüli időszakban az édesanyáknak és családjuknak. Mind az egyre növekvő mennyiségű szakirodalom, mind a kísért családok szubjektív beszámolói azt mutatják, hogy a dúlai kísérés rövid és hosszú távú előnyöket ad egészségügyi, lelki és szociális tekintetben egyaránt.

Magyarországon a dúlai szolgálatot jelenleg kizárólag egyéni felkérés útján lehet elérni; a felkért dúlával szülni pedig azokban a kórházakban (illetve otthon) lehetséges, ahol a szakszemélyzet részéről erre fogadókészség mutatkozik. Ezért volt egyedülálló az a megkeresés, amely a kistarcsai Flór Ferenc Kórház szülészet-nőgyógyászatának osztályvezető főorvosától, dr. Sipos Attilától érkezett Békés Emőke, a Békés Dúlakör vezetője felé. Hosszas szakmai és adminisztratív egyeztetés eredményeképpen végül 2014. tavaszán jött létre hat hetes közös projektünk. Ennek keretében a Dúlakör 13 önkéntes dúlája 48 kórházi szülést kísért, a szülésznőkkel közös ügyeletben, azon édesanyák/családok mellett, akik ezt szívesen fogadták. A projekt (melynek során kérdőíves adatokat és történeteket gyűjtöttünk/elemeztünk a szüléskísérésekről, illetve az anyai elégedettségről) nagyon sok élményt és tanulságot hozott, amit az alábbiakban szeretnénk összefoglalni.

Elégedett kismamák

A kérdőíves visszajelzés eredményei, a hálás mosolyok és ölelések, az azóta kapott fényképes köszönőlevelek mind-mind megmutatták, hogy az anyák igénylik és nagyra értékelik a dúlai jelenlétet. Bár az ügyeletben szült édesanyák nem igazán ismerték sem a dúlaság intézményét, sem az adott dúla személyét, mindez nem gátolta, hogy a kísérést maximálisan pozitívan éljék meg. Természetesen számunkra is másfajta működésmódot jelentett, hogy előtörténet nélkül léptünk oda a kismamákhoz, de dúlai eszköztárunkból a megszakítás nélküli jelenlét, a folyamatos értő figyelem / megerősítés erejét így is teljesen ki tudtuk használni. A bizalom létrejöttével a masszírozás, a borogatás, valamint az egészségügyi tájékoztatás megértésében nyújtott támogatás szintén jelentőssé vált. Jelenlétünket azok az anyák is szívesen fogadták, akik saját kísérővel érkeztek; ezekben az esetekben a kísérők számára nyújtott támogatásunk is felértékelődött.

A projekt fontos eleme volt, hogy a kismamákat nem csak a szülőszobán támogattuk: megfordultunk a szülésfelkészítőn, az ambulancián, a túlhordással benn fekvők mellett az osztályon. Még hangsúlyosabb volt a jelenlétünk az utánkövetésben, a gyermekágyon: császáros mamáknak tudtuk megadni a lehetőséget, hogy a babájukkal lehessenek; segítettük a szoptatást és a babagondozás egyéb fortélyainak begyakorlását; történeteket, örömöt és bánatot hallgattunk és értettünk meg, és tettünk ezzel könnyebbé.

Orvosok, szülésznők, dúlák – formálódó viszonyok

Bár az osztályvezető meghívásának tettünk eleget, a dúlasággal kapcsolatos ismerethiány és az egyéni vélemények miatt vegyes volt a fogadtatásunk. A tőlünk telhető legnagyobb szakmaisággal, empátiával és bátorsággal igyekeztünk végezni a munkákat, amit részben megtűrtek, részben támogattak, néha pedig elismertek, és más kismamáknak is ajánlottak. A projekt során így remélhetőleg rácáfolhattunk néhány dúlákkal kapcsolatos előítéletre.

  • Voltak, akik problémásnak látták, hogy a dúlák „felelősség nélkül” mennek a szülésekhez, de jelenlétükkel befolyásolják annak menetét. Mi megmutattuk, hogy – bár orvosi értelemben vett felelősségünk valóban nincs – a saját szakmánk etikája és az anyák-babák jólléte iránti elköteleződésünk nagyon is komoly felelősségvállalást jelent. Ez egyben a garancia arra is, hogy ismerjük és betartjuk kompetenciahatárainkat: egészségügyi tevékenységet nem végzünk, nem véleményezünk, ezzel kapcsolatos döntéseket az anyák helyett nem hozunk. Ugyanakkor információkkal, kommunikációs és döntéshozatali technikákkal segítjük az édesanyákat kérdéseik megfogalmazásában és feltételében, majd döntésük meghozatalában: nem beszéltünk a kismamák helyett, de támogattuk őket, abban hogy hallassák a hangjukat.
  • Másoknak azt volt nehéz elfogadni, hogy a dúlák bizonyos szintű szakértelemmel rendelkező, de „külsős” tanúi a belső, kollegiális kórházi működésnek. Mi vállaltuk, hogy bizalmasan kezeljük a személyi információkat, és észrevételeinket korlátaink ismeretében, körültekintően tesszük meg.
  • Néhányan úgy érezték, hogy a dúlák „elhappolják” a munkájuk kellemes részét, és „bezsebelik” az érte járó szeretetet és hálát. (Önkéntes projekt lévén itt most nem merült fel, hogy az extra juttatást is.) Az ezzel kapcsolatos érzéseket igyekeztünk megértéssel kezelni, hiszen láttuk, hogy azok sokszor a rendszerből (ügyeleti rendelkezésre állás; egy szaksegítőre jutó sok szülő nő; adminisztrációs és egyéb pluszfeladatok); a szaksegítség képzettségének és céljának jellegéből, illetve a hierarchikus működésből fakadnak.

Tudjuk és megtapasztaltuk, hogy a szülés nemcsak medikális esemény, hanem életre szóló élmény, mely megváltoztatja a család és a családtagok életét. Jelentős hatással van az anyai önértékelésre, a kötődés megalapozására, a baba testi és lelki egészségének jó indulására (pl. a szoptatás megalapozásán keresztül) – hogy csak néhány fontos területet említsünk. A családoknak szüksége van a szakértő egészségügyi ellátás biztonságára, emellett pedig fizikai és érzelmi támogatásra: érintésre, megtartásra, információra, megerősítése, tiszteletre, nyitottságra és szeretetre is. Mindezt csapatmunka-szemléletben kaphatják meg leginkább. Ennek kialakítására ugyan kevés volt az együttműködés hat hete, de sokat tudtunk meg arról, hogy a jövőben mivel segíthetjük elő (pl. a szerepek tisztázása, kétoldalú kommunikáció, egymás támogatása). Okkal reméljük, hogy az együttműködésben közösen eltöltött idő, illetve az általunk készített, projektet elemző tanulmány eredményei pozitív hatással voltak az osztály mindennapos gyakorlatára. Mi, a magunk részéről biztosan rengeteget tanultunk (pl. önismeretünkkel, teherbírásunk felmérésével kapcsolatban, vagy az esetmegbeszélés fontosságáról) és fejlődtünk, emberileg és szakmailag egyaránt.

Lehet-e az önkéntes projekt lezárása után dúlával szülni Kistarcsán?

A rövid válasz az, hogy igen, lehet, egyéni felkérés és díjazás alapján, amennyiben a kismamának van fogadott orvosa, aki ezt az igényét támogatja.

A kicsit hosszabb válasz részletesebb, és több oldalú…

A kórház részéről a szülészet osztályvezetője nyitva hagyta az ajtót a dúlával szülni kívánó anyák előtt, de csak akkor haladhatunk át rajta együtt, ha van felkért orvos, aki odabenn vár minket. Ezt a döntését a főorvos úr az osztályon dolgozók vegyes hozzáállásával, a felelősségi körökkel, valamint időmenedzsmenttel és anyagiakkal kapcsolatos megfontolásokkal indokolta.

Mi a hozzáállás részünkről, vagyis dúlai oldalról? Ezt a kérdést eleve helyénvalóbb anyai oldalra fordítani, hiszen mi ott, akkor és abban kísérjük a minket megkereső édesanyákat, ahol ők vannak, és amiben ők kívánják. Ha tehát egy kismama a kistarcsai kórházban szeretné világra hozni kisbabáját, akkor először is kísérjük abban, hogy megtalálja a számára leginkább megfelelő és támogató szaksegítséget. E mellett az ezzel kapcsolatos informált döntés meghozatalában is segítjük: megosztjuk a rendelkezésünkre álló információinkat (pl. a modern, káddal, labdával felszerelt szülőszobákról; az általában fekve/félig fekve zajló, aktívan vezetett kitolási szakról; a rutinszerű gátmetszésről első szülők esetén; vagy a nagy örömmel újra megnyitott újszülött-intenzívről). Átbeszéljük az anya számára fontos kérdéseket; biztatjuk, hogy tegye fel ezeket a megfelelő személyeknek is; és igény szerint együtt gondolkozunk a válaszokról. Amennyiben minden körülmény és résztvevő közt létrejön az összhang, már ismerős falak és segítők közt folytatjuk a kísérést a szülés során is.

Lesz-e még hasonló önkéntes programunk?

Nagy örömünkre szolgált, hogy olyan anyák mellett voltunk jelen, akik másképp nem részesültek volna dúlai támogatásban, és hogy belülről kapcsolódhattunk az ellátó rendszerhez. Segítő szándékunkat és a projekt során szerzett sok tapasztalatot boldogan kamatoztatjuk a jövőben: a megfelelő feltételek és előkészítés esetén, a felénk nyitott partnerekkel szívesen együttműködünk, és visszük dúlatáskánkat, vagy ami talán még fontosabb: a fejünk, a szívünk, a lelkünk és a két kezünk.

Keszthelyi Viktória

Kapcsolódó dokumentumok:

Tanulmány – Önkéntes dúlák a szülőszobán – A Békés Dúlakör és a Flór Ferenc Kórház közös projektjének tapasztalatai

Szüléstörténet 1 – Isten hozott Mira baba!

Szüléstörténet 2 – Tengerparti szülés

A projektben résztvevő dúlák: