Az alábbi bejegyzést Emöke a saját blogjára írta:
„Az elmúlt hetekben a nyomtatott sajtóban és a különböző internetes portálokon jó néhány cikk jelent meg a Szent Imre Kórház szülészetén zajló változásokról. Egy, az eddig ott dolgozó szülésznő elbocsájtása kapcsán több interjúban is megszólították az osztályvezető főorvost. A konkrét eset fókuszba hozta azokat a kérdéseket is, amelyek mentén tisztábban látható, hogy vajon milyen szemléletet képvisel a jelenlegi vezetés.
Nagy érdeklődéssel és kíváncsisággal olvastam ezeket az írásokat, és Dr. med. hab. Sziller István, a szülészet jelenlegi osztályvezető főorvosának nyilatkozatait.
A Szent Imre Kórház szülészete már 2001-ben kinyitotta az ajtót a dúlák előtt. Az együttműködés kereteiről, a kompetenciánkról, a dúlák és a szülészeten dolgozók közti együttműködés kereteiről írásos megállapodás is köttetett az akkori osztályvezető főorvossal, Prof. Dr. Rákóczi Istvánnal. Hogy az együttműködés milyen jól működött, az más sem bizonyítja jobban, hogy számos szülést kísértem magam is, és az általam képzett dúlák is ezekben az években a Szent Imre Kórházban. A szülészetet jó szívvel ajánlottuk a kórházválasztás előtt álló pároknak, mert ismertük a körülményeket és azt is, hogy az ott dolgozók közül kik azok, akik szakmai tudásuk mellett emberileg is maximálisan támogatják a hozzájuk forduló és bennük megbízó várandós anyákat.
Ez a kinyitott ajtó azonban az vezetőváltás után nem sokkal – minden előzetes egyeztetés vagy értesítés nélkül – egyik éjjel váratlanul becsapódott egy dúla előtt, aki épp egy vajúdó anyával és párjával érkezett, bízva abban, hogy a honlapon még látható ígéretek és a korábbi tapasztalatok alapján ezt minden további nélkül megteheti. Nem így történt, választás elé állították az aktív vajúdásban lévő anyát: a férjét vagy a számára szintén nagyon sokat jelentő segítőjét viszi-e be a szülőszobára. Ez a sajnálatos eset indította el bennem azt a törekvést, hogy azonnal tisztázzam a helyzetet Dr. Sziller Istvánnal, az új osztályvezető főorvossal.
2013. január elején felvettem vele a kapcsolatot, és ő nagyon rövid időn belül fogadott. A személyes találkozó után arra kért, hogy minden olyan kérdést, amelyre tőle választ várok, írásban juttassak el hozzá, és – mint ígérte – ezekre két héten belül válaszokat fog adni. Megköszönve a lehetőséget, ezt meg is tettem, hiszen fontosnak tartottam, hogy a Békés Dúlakör tagjai minél előbb pontos és hiteles tájékoztatást tudjanak adni a Szent Imre Kórház szülészeti osztályán érvényben lévő protokollról és szabályokról mindazoknak, akik tőlünk érdeklődnek.
Az előzmények és az elküldött kérdések listája a korábbi blogbejegyzéseimben olvasható.
http://www.gyermekaldas.hu/dulablog/mire-szamithatunk-valtozasok-a-szent-imre-korhaz-szuleszeten/
http://www.gyermekaldas.hu/dulablog/ha-az-isten-bezar-egy-ajtot-kinyit-egy-ablakot/
http://www.gyermekaldas.hu/dulablog/a-nem-erkezo-valasznak-is-van-uzenete/
A válaszok sajnos azóta sem érkeztek meg, pedig már két várandósságnyi idő is, azaz 18 hónap telt el.
A tavalyi Születés Hetén A biztonságos szülés címmel szakmai kerekasztal-beszélgetést szerveztem, amire meghívtam Dr. Sziller Istvánt is, remélve, hogy folytatni tudjuk a párbeszédet. Meghívásomnak sajnos nem tudott eleget tenni. A szakmai kerekasztal a szülés biztonságáról más szülészorvosok és szülésznő közreműködésével lezajlott, és mindannyiunk számára nagyon izgalmas beszélgetést eredményezett, de az osztályvezető főorvossal azóta sem volt módom sem szóban, sem írásban kommunikálni.
Az elmúlt hetekben tett nyilatkozatait olvasva azonban nem tudok néhány gondolata mellett csendben elmenni, így marad ez a felület, ahol legalább írhatok arról, hogy ha nyitott lenne a párbeszédre, miket kérdeznék és miket válaszolnék neki.
Itt van például elsőnek egy kérdése, amit a Heti válasz 2014. július 17-én megjelent Az elbocsátott szülésznő címmel megjelent cikkében ő maga tesz fel a riporternek.
-Mondja meg, mi a szerepe a dúlának? – kérdezi a főorvos. – A választott orvos és a szülésznő az én munkatársam, rájuk tudok hatni, de mit tehetek az egészségügyi képzettséggel nem is rendelkező dúlával? – érvel az osztályvezető.”
1. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ezek szerint a személyes találkozásunk során (ahol egyébként több, mint egy órát beszélgettünk) a dúla szerepéről és a megszakítás nélküli, személyre szóló támogatás jelentőségéről semmit sem tudtam átadni, hiába hivatkoztam több kutatási eredményre is amellett, hogy igyekeztem tisztázni, az egészségügyi végzettség miért nem szükséges e hivatás gyakorlása során.
2. Ennek tudomásul vétele mellett ismét felkínálnám, hogy megismertetem vele a dúlaképzésem tematikáját és azon előadók listáját, akik rendszeresen oktatnak a tréningjeimen. Emellett örömmel meghívnám őt arra a szóbeli és írásbeli záróvizsgára, amelyet az általam képzett dúlák tesznek a dúla alaptréningjüket követő 150 órás továbbképzés végeztével, hogy módja legyen személyesen is meggyőződni a képzettségük fokáról. (Ezúton is köszönöm a Szent Imre Kórház szülészetén dolgozó vezető szülésznőnek, hogy ő még korábban, a meghívásomnak eleget téve ezt meg is tette.)
3. Lehetővé tenném számára, hogy megismerje annak a közös munkának az eredményeit és tanulságait, mely ez év tavaszán zajlott a kistarcsai Flór Ferenc Kórház Szülészeti Osztálya és a Békés Dúlakör dúlái között. E projekt keretében a dúlák 12 órás, nappali és éjszakai műszakban az ottani szülésznők és orvosok munkájátkiegészítve, önkéntes munkájukkal segítették a kórházba érkező szülő nőket.
A projekt lezárultával egy komoly, összefoglaló tanulmány is született, erről bővebben itt lehet olvasni:
https://bekesdulakor.hu/onkentes-dulak-a-korhazban/
4. A főorvos fentebb idézett válaszát olvasva úgy érzem, tényleg lényegi kérdés számára az, hogy mit tegyen velünk.
Ha tőlem kérdezte volna ugyanezt, újra csak azt válaszolnám neki, amit már korábban is kértem, azaz hogy legyen nyitott és szavazzon bizalmat, hiszen saját bevallása szerint még sosem vezetett olyan szülést, ahol dúla is támogatta az anyát. Nézze meg, gyűjtsön tapasztalatot arról, hogy milyen egy olyan szülésnél jelen lenni, ahol az anya kérésére dúla is segít. Kérjen visszajelzéseket a szülőktől és a kollégáitól is, hogy milyen volt nekik az együttműködés a dúlával. Kinek segített, hogyan és miben? Talán még az is kiderülhetne számára, hogy a dúla adott esetben még szülésznőnek és az orvosnak is megkönnyítette a munkáját, mi ugyanis nem egy pozitív visszajelzést kapunk erről az egészségügyi személyzettől.
Ha lenne lehetőségem rá, én is kérdeznék tőle, mégpedig azt, hogy hogyan és miért akar hatni a dúlákra? Mit jelent ez pontosan? Nem bízik abban, hogy tudunk jól, partneri módon, egymás kompetenciáit tiszteletben tartva kommunikálni? Esetleg tart valamitől? Talán attól, hogy amit látunk, hallunk, tapasztalunk, azt megosztjuk a külvilággal? És vajon mit érez más kísérők jelenlétekor? Egy apára, barátnőre vagy a lánya szülésénél részt vevő anyára is szeretne valamilyen módon hatni?
A Nők Lapja Cafe-n megjelent interjúban a dúlák jelenlétével kapcsolatos kérdésre adott válasza így hangzik (kérdéssel együtt idézem):
Kérdés:
– A kórház szülészete anya- és bababarátnak vallja magát. Ennek tudtommal szigorú nemzetközi feltételrendszere van. Hivatalosan a Szent Imre se nem anya-, se nem bababarát. De maradjunk annál, hogy önök annak tartják magukat. Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a szülő nők eldönthetik, hogy kik vegyék őket körül a vajúdás és szülés alatt. Az osztály dolgozói szerint ehhez képest a dúlák jelenléte itt régóta nem engedélyezett. Nincs itt ellentmondás?
Az osztályvezető válasza:
– Én nem értek egyet a dúlák jelenlétével, de ettől még bárki szülhet az ő segítségükkel. Tőlünk eddig még egy dúlát sem távolítottak el, nyugodtan élhet ezzel a lehetőséggel bárki.
http://www.nlcafe.hu/baba/20140704/termeszetes-szules-szent-imre-korhaz-anya-barat-baba-barat-/
Ügyes és óvatos megfogalmazás. Tiltani persze az egészségügyi törvényben foglaltak miatt az esetben nem lehet, ha az anya egy kísérőt szeretne vinni magával, de ha a párja jelenléte is fontos neki, akkor már választania kell. Hallomásból, azaz az anyák elbeszéléséből tudom, hogy az osztályon dolgozó orvosok és szülésznők is azt sugallják, hogy ha az anya nem akar feszültséget a szülésnél (És ugyan ki akarna?), akkor inkább tartózkodjon az efféle gondolatoktól, mert a vezetés nem nézi jó szemmel a dúlák jelenlétét.
Az eltávolítás szón kissé megütköztem. Erőszakot, hatalmat sugall számomra ez a kifejezés, vagy ha már az egészségügy területén maradok, akkor pedig valami rossz, beteg dolog kimetszésére asszociálok.
A távoltartás kifejezés közelebb áll a valósághoz, de mostanában nem is törekszem arra, hogy ebben a kórházban kísérjek szüléseket. Ha velem ugyanis nem elfogadóak, a munkám lényegét az osztály vezetéséért felelős emberek nem értik, ha a magasan képzett, korrekt, jól kommunikáló dúláimnak küszöb alatt kellene csendben bekúszniuk, és nem viselhetik a nevüket és a dúlakörükhöz tartozást megjelenítő pólóikat, akkor az a hely nem olyan jó erőtér, ahová egy érzékeny, vajúdó asszonyt és az ő párját jó szívvel elkísérnék.
Szerencsére bőven van tapasztalatom arról, hogy mennyire más az, ahol az orvos, a szülésznő és a dúla egymás munkáját tiszteletben tartva és kiegészítve, közösen, szeretetteljes hangulatban kíséri egy család megszületését. A szomorú az, hogy az ilyen irányú tapasztalataim jelentős része ezen a szülészeten született. Anno… Hiányoznak néhányan a (még) itt dolgozó orvosok és szülésznők közül, és hiányzik, hogy már régóta nem élhetem át velük közösen a támogatói körben zajló, meghitt, biztonságos szüléskísérés élményének szépségét.
A Dr. Sziller Istvánnal folytatott személyes beszélgetésem során megértettem, hogy mekkora szakmai felelősség hárul rá, és azt is, hogy mit jelent számára a biztonságos szülés. De szívesen hallanám arról a véleményét, hisz-e abban, hogy a szülés folyamatát alapjában meghatározza az, hogyan érzi magát a szülés óráiban az anya lelkileg? Egyetért-e abban, hogy a várandós nő számára az intimitás iránti igény, a kísérők személyének kiválasztása és még sok minden más szempont is fontos lehet a biztonságérzete kialakulásában? És vajon mit gondol az anya-, baba- és családbarát szülészeti ellátás elveiről?
Végezetül megkérdezném tőle, hogy miként vélekedik Varga Katalin egyetemi docens, az ELTE PPK Affektív Pszichológiai Tanszék perinatális szaktanácsadó szakának alapító vezetőjének véleményéről, akit szintén a fent említett eset kapcsán nyilatkozott:
Miért nem kincsként értékeljük azokat a szülésznőket, orvosokat, védőnőket, szoptatási szakembereket, perinatális szaktanácsadókat, akik „lágy” eszközökkel tudnak szülést kísérni és támogatást adni, ha szükséges? Ők azok, akik az emberi szó, az érintés, az érzelmi jelenlét az odafigyelés, a bizalom közvetítésének eszközeit használják gyógyszerek, metszések és technikai „biztonsági berendezések” rutinszerű alkalmazása helyett.
http://valasz.hu/itthon/vass-gabriella-101716
Meglehet, sok mindenről nem gondolkoznánk hasonlóan, és ez nem is baj. De abban talán mindketten egyetértenénk, hogy a lágyság valóban nagyon fontos a szülésnél.
Szülészeti, anatómiai szempontból a baba kíméletes világra jövetelét ugyanis nagyban segíti, ha a test szövetei lágyak és puhák, de e cél elérésének érdekében a támogató környezetnek sem szabad merevnek lennie.
Szülészorvosnak, szülésznőnek és dúlának pedig egyaránt tennie kell ezért.”