A dúla olyan nő, aki segítséget nyújt az anyának várandóssága idején, vajúdása, szülése pillanataiban, és akár a szülés utáni időszakban is.

Hogy meglássuk, vajon kik is ők a modern korban, tegyünk egy kis történelmi visszapillantást…

Hisz valamikor „réges-régen” ez volt a természetes… A nők gyermeket vártak, amikor pedig eljött az idő, világra hozták őket. Mindeközben pedig női rokonok, asszonyi segítők vették őket körül.

Rengeteg tudással, saját tapasztalattal, bölcs tanácsokkal látták el az anyaságot még csak kóstolgató édesanyákat. S ez így is ment, mindaddig, míg a XX. században változások nem történtek. A várandósság, a szülés fokozatosan kórházi fennhatóság alá kerültek, egyre kevesebb szerepet kaptak a női rokonok, női segítők…

A mai kor dúlái azok a nők, akik valamilyen érzelmi vagy egyéb indíttatásból, segítő kezet szeretnének nyújtani a gyermeket váró édesanyának, mind a várandósság, mind a vajúdás és szülés idején. Bár nem szakemberek, – nem tartoznak a kórházi alapszemélyzethez-, ismerik a szülés testi-lelki változásait, érzelmi és fizikai támogatást  nyújtanak a vajúdás és szülés pillanataiban, illetve a megelőző 9 hónapban és a gyermekágyas időszakban is.

Mivel nem tartoznak a kötelező kórházi személyzethez, a várandós kismama eldöntheti, szeretne-e magának ilyen segítőt. Azt is eldöntheti, hogy várandóssága melyik szakaszától szeretné, hogy segítségére legyen a dúla, hogy élményeit, érzelmeit, esetleges félelmeit, kétségeit átbeszéljék, megbeszéljék.

A dúla akkor áll a várandós nő rendelkezésére, amikor ő azt szeretné, saját tudásával és tapasztalataival kíséri az édesanyákat ebben a szép, de sokszor nehéz időszakban, hogy minden várandós megtalálhassa a saját útját, igényeinek legmegfelelőbb felkészülési módot. Ezen beszélgetések során olyan bizalmi kapcsolat jön létre a dúla és a kismama között, mely sokat segít a szorongás kiventillálásában, a vajúdás és szülés óráiban való biztonságérzet kialakulásában, mely elengedhetetlen ezekben a percekben.

A dúla nemcsak a várandós édesanyát, hanem a gyermeket váró édesapákat, a párt is kísérheti útjukon. A legideálisabb helyzet, ha az apák is részt vesznek néhány konzultáción, beszélgetésen,  így ők is megismerhetik a dúlát, ők is választ kaphatnak kérdéseikre, hiszen bennük is nagyon sok minden játszódik le ebben az időszakban, függetlenül attól, hogy fizikailag nem ők hozzák világra kisbabájukat.

A dúla egyik felbecsülhetetlen értéke a kizárólagos figyelem és az anya teljes mértékű segítése . Mivel nem a kórházi szakszemélyzethez tartozik, így őt nem köti ügyeleti rend, vagy „fentebbről” jövő utasítások, így teljes mértékben az anyával (és apával) tud foglalkozni, gondoskodni róluk.  A dúla az anyával kialakult bensőséges kapcsolat kapcsán igazán személyre szabott gondoskodást és támogatást tud nyújtani: biztosítja, hogy az anya a legkényelmesebben érezhesse magát, illóolajjal, masszázzsal segíti a nehezebb pillanatokat, odafigyel az apára, megnyugtatólag hat, őt is bátorítja.

Ha igény van rá, a kisbaba megszületése utáni első órákban is a kórházban marad, segíthet a szoptatásban, illetve a gyermekágyas időszakban is megkeresi az újonnan született családot, további segítséggel, tanácsokkal látja el őket.

A dúla…

1. a szülő nő társa a várandósság időszakában, és – igénye szerint – vele marad a vajúdás és szülés teljes ideje alatt;
2. megérti, hogy a várandósság idején megjelenő érzések – akár korábbi tapasztalatok nyomán, akár aktuális események hatására keletkeznek – hatással lehetnek a születő gyermek egészségére és kettejük kapcsolatára a fogantatástól élete végéig;
3. tiszteletben tartja a vajúdó nő és családja intimitás iránti igényét;
4. képzettsége és tapasztalata alapján felismeri a vajúdás folyamatát a test fiziológiai változásain, az arckifejezésen és a beszéden keresztül;
5. ismeri a beszéd jelentőségét a szülés körüli megváltozott tudatállapotban, és képes arra, hogy a szülő nőre hangolódva támaszt és biztonságot nyújtson számára, kerüli az öncélú megszólalást;
6. amikor a szülés folyamatának eseményeire reagál, bízik saját megérzéseiben, felkészíti önmagát arra, hogy képes legyen támaszt nyújtani, és elfogadni a történéseket, bármilyenek legyenek is azok;
7. a dúlának nem feladata és nem is felelőssége a várandósság, szülés és gyermekágy orvosi szempontból történő figyelemmel kísérése, nem végez vizsgálatokat, nem lát el klinikai feladatokat, nem hoz az anya helyett döntéseket, de segít a döntéshez szükséges információk megszerzésében;
8. tudja, hogy a szülés az élet kulcsfontosságú, örömteli eseménye, amely hatással van a nő és gyermeke egész életére;
9. felismeri, hogy a tudat, test és lélek egyesülése sokkal pozitívabb szülési tapasztalatot eredményezhet;
10. szívét megnyitja az együttérzés felé, és törekszik arra, hogy a különböző kultúrákhoz, közösségekhez tartozó, sajátjától távolabb álló értékrendet követő nők közül egyre többet és többfélét tudjon elfogadni és támogatni;
11. felismeri, hogy annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsen saját családjával kapcsolatos felelősségvállalása és azok között, akiket szolgál, kliensei számának határt kell szabnia;
12. tudja, hogy szerepe a szülői környezet szociális rendszerének támogatása;
13. tudja, hogy az anyatej nyújtja az újszülött számára az optimális táplálékot, és ezért mindenkor a szoptatást támogatja.